SZÉPÍRÓ

A verseimet általában a szemlélődő, leíró, statikus kidolgozottság és a filozófiai, lélektani témakörök jellemzik. Sokáig önfelfedezésre használtam az írást, emellett a nyelvi kísérletezés és a fantázia vizualitása is foglalkoztatott, majd egyre inkább a letisztult, egységes struktúrák felé mozdultam el, megőrizve a szürreális motívumokat.

Sós Dóra Gabriella

Tizenkét évesen kezdtem írni. Életvonal című versemmel (amelyet szeretteim emlékére írtam) megnyertem egy korhatár nélküli, anonim verspályázatot. (Akit érdekel e zsengém, ITT olvashatja.) 2004-ben jelent meg kamaszkori novelláskötetem, a Csuriélet. Ezeket az ifjúkori szárnypróbálgatásokat egy komolyabb írói aktivitás követte az egyetemen. Tagja voltam a Verstörténés és a Hímzőkör írócsoportoknak, itt sokat értem a másokkal közös műhelymunkák révén, és több irodalmi performanszt, felolvasóestet is összehoztunk. Ebből az időszakból Mányoki Endrét egyértelműen mentoromnak tartom.

2009 óta rendszeresen jelennek meg szépirodalmi publikációim különböző folyóiratokban, úgymint: Csillagszálló, Parnasszus, Apokrif, Prae, Irodalmi Jelen, Új Forrás, Opus, Tiszatáj stb. 2015-ben a megkaptam a “hónap költője” címet az Irodalmi Jelen folyóiratnál, 2018-ban pedig én képviseltem Magyarországot a Transpoesie nemzetközi versfesztiválon Brüsszelben. A bemutatott szövegek itt olvashatók: Verseim / My poems

Szóirtás című versem a brüsszeli metróban 3 nyelven

Az utóbbi években visszatértem a kezdeti irányvonalhoz, és újra több prózát írok. Ez egyben egy paradigmaváltást is jelent az olvasmányosabb szövegstílus felé. Jelenleg első regényemen dolgozok.

További információ: Publikációk